|
|
Már egy héttel az ominózus nap előtt próbáltam kérdezgetni,
érdeklődni mindenkitől, hogy lehet-e már fogni valamit és
mennyire olvadt ki Mártély. Többen mesélték, hogy fogtak már
pár apróbb csukát.
Gyerekkorom óta horgászom, édesapám is már vagy 30 éve, ilyenkor év
elején még nem nagyon szokott indulni a hal, ezért nem fűztünk hozzá
nagy reményt.
Inkább csak az a bizonyos "menni kell" érzés kerekedett felül rajtunk,
hiszen egész múlthéten erre készültünk.
Nem sokat kellett győzködnöm édesapám, aki a kezébe nyomott
horgászengedély láttára egyből szelíd mosollyal tudatta velem, hogy
"Holnap horgászunk!"
Aki horgászik valószínűleg sejti, hogy ez az a pillanat amikor megmozdul
az emberben valami és már csak a másnapi horgászat jár a fejében.
Korán reggel keltünk és elkezdtük összepakolni a felszerelést.
A csalihalat már előző este beszereztük, bár ez sem volt kis kaland,
miután számos horgászüzletben nem volt egy darab sem.
Előkerültek a tavaly szépen eltett felszerelések, dobozok, bottartók...
minden ami kell.
Hosszas vizsgálgatás és szerelés után menetre készen ültünk le az ebédhez.
Üres hassal mégsem lehet horgászatra indulni. 12:00-kor már kint is
voltunk a Mártélyi Holtágon. Előbb egy kis nézelődés, (idén
még nem is láttuk a vizet), beszélgetés az ismerősökkel, aztán
kinéztünk egy helyet a laposon, hogy megpróbáljuk. Eleinte nem
nagyon történt semmi. Csak áldogáltunk és néztük a vizet.
A kacsák lubickoltak csak vígan a túlparton. Aztán végre jött egy-két
kapás, de nem nagyon tudtunk velük mit kezdeni, mert inkább csak egy
sügér próbálkozásnak tünt az egész, még az úszó sem merült el
rendesen. Aztán az időjárás is egyre borultabb lett és vagy 2
órán át esett. Mivel egyre inkább úgy nézett ki, hogy ebből
nem lesz hal és az idő sem fog javulni, úgy döntöttünk, hogy
inkább hazamegyünk. Ahogy ezt
kimondtuk, rá 2 percre már merült is el az úszom. Teljesen szabályosan,
úgy ahogy egy ideális esetben. Csak vitte és vitte, mint aki meg sem
akar állni. Gondoltam, hogy végre itt a várva várt hal ezért még
kivártam. Édesapám közben mit sem vett észre gyönyörű kapásomból,
hiszen ő már apránként elkezdte elpakolni a felszerelését.
Abban a pillanatban figyelt csak fel, mikor már bevágtam és
hajlott a bot a kezemben. A hal nem igazán akarta megadni
magát, ezért sorozatos kirohanásokkal és a jól
beállított fék hangjával adta tudtomra, hogy jóval erősebb mint azt
gondolom.
Próbáltam ügyesen vezetni a foltokban még fagyott vízben, attól tartva,
hogy a végén még egy éles jég perem az ő javára dönti el a
mérkőzést. Nem így lett szerencsére.
Alig 10 percnyi fárasztás után sikerült a kicsinek éppen nem mondható
szákba vezetnem. Magamhoz sem tértem mikor megláttam. Tavaly
ugyan már fogtam egy szép 5 Kg-osat ezen a vízen és számos
szép példányt a Kurcán, de ez mindegyiket
felülmúlta. Mérlegelés következett és gyors bejegyzés a fogási
naplóba.
A végeredmény 11,00 Kg , 102 cm , és 54cm kerület.
Életem eddigi legszebb és legnagyobb hala.
Amúgy most is épp a horgászfelszerelésem nézem át, mert beszéltem
édesapámmal, aki szelíd mosollyal tudatta velem, hogy "Holnap
horgászunk!"
Tisztelettel : Kovács Róbert
Hódmezővásárhelyi horgász
2008.Február.02 |
|
